Tegnap volt Giuseppe Di Stefano 100. születésnapja, illetve, születésének századik évfordulója. Tegnapok, sőt tegnapelőttök operai hősei, ámbár róla már olyan minőségű hangfelvételek készültek, hogy ma is élvezhetőek, tudja és hallja az ember, hogy milyen hatással volt a tegnapok operai hőseire. Talán ez a hatás tartósabb is, mint ha csak a régi lemezeket hallgatnánk, hogy te jó ég, micsoda hang, mennyire szép, mennyire tiszta, és ezek a legendás pianók. Az a nagyobb igazságtalanság, hogy ahol megemlékeztek a születésnapról, ott többnyire azt mondták, hogy ő volt Maria Callas legkiválóbb partnere, pedig annyira kiváló volt, hogy fordítva is éppen olyan értelmes volna a mese: neki volt Maria Callas a legkiválóbb partnere. Mindenesetre jobb Tosca-lemez nem készült azóta, vagyis 1953 óta, pedig született néhány, sőt, ők maguk is fölvették a teljes operát más partnerekkel.
Azt is szokás mondani, hogy Di Stefano elmulatta a hangját, elszélhámoskodta az életét, ahelyett, hogy híven és alázatosan szolgálta volna a Jóistentől kapott ajándékot, ő csak a pénzkereseti lehetőséget látta benne, görbe esték és még görbébb éjszakák, sportkocsik, vidám élet. Az emlékezetes anekdota szerint Mario del Monacóval együtt határozták el, hogy megjavulnak, korán kelnek és korán fekszenek, reggeli egészségügyi sétát tesznek. (Nem tudom, ennek így mi értelme van, egy operaénekesnek nem árt, ha bírja az estéket, végül is este kell föllépnie, nem hajnalban.) Del Monaco fel is kelt, és látta, hogy Di Stefano is állja a szavát, fent van, ácsorog a hotel halljában, csak hát… Igen, ő akkor ment haza. Ennek ellenére Di Stefano nem hogy tovább élt, de tovább is énekelt, mint del Monaco, az más kérdés, hogy finoman szólva nem a csúcson hagyta abba, az utolsó szerepe Altoum császár volt a Turandotban, 1999-ben. Néhány sor, hogy kedves fiam, ne akard megfejteni a rejtvényeket. Mintha direkt azért írta volna Puccini, hogy öreg tenorcsászároknak is jusson valami énekelnivaló. De az ember arra gondol, mit meg nem adott volna akár egy ilyen előadásért is.
Azt számolom, hogy 1999-ben Di Stefano 78 éves volt. Domingo meg minimum 80, de Boccanegrára készül, nem Altoum császárra. Hogy ez jó vagy nem, az más kérdés. Én örülök neki.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
András L 2021.07.25. 09:59:30
Csodabogár 2021.07.25. 12:41:59