Van ez a ház a Bródy Sándor utcában, dúskál a híres lakókban, ahogy a táblák is mutatják. Nyilván véletlen, hogy pont ott és pont ők, de néha az ember arra gondol, vagy azt szeretné, ha egy kicsit több is volna az ilyen jelenség mögött. Hogy legyen a háznak szelleme, amely valahogy odavonzza az érzékenyebb embereket, lakj bennem, nem bánod meg.

Mert talán tényleg van a helyeknek szelleme. Talán mégsem véletlen, hogy Jeruzsálem három vallásnak is szent városa lett. Nyilván racionális szempontból sem véletlen, ezek a vallások nem függetlenek egymástól, de szeretném, ha egyszer kiderülne, tényleg egy arasszal közelebb van az ember Jeruzsálemben Istenhez. Vagy egy másik példát nézve: Rómában áll a San Clemente bazilika. A 12. században építették, aztán szépséges barokk homlokzatot is kapott, de mindenki úgy tudta, hogy alatta van egy korábbi templom is. A 19. században aztán el is kezdtek ásni, és Róma ilyen, aki elkezd ásni benne, mindig talál valamit. A 19. századi dominikánus atyák például megtalálták a 4. századi templomot. Aztán tovább ástak, és találtak két házat, amelyek nyilván az őskeresztény időben szolgáltak templomként. De a régi házak között, az udvaron egy Mithrász-szentélyt is találtak. Persze, mindennek van nagyon is logikus magyarázata, az új vallás rátelepült a régire, hogy jelezze a világnak, nála van az igazság. Erre is van akárhány példa: a híres Santa Maria sopra Minerva, ahogy neve is mutatja, a Minerva templom fölé épített, Szűz Máriának szentelt templom. Mégis tetszik az az elképzelés, hogy itt is valahogy a hely maga a szent, hogy nem véletlenül keresték éppen itt az emberek a transzcendenciát. Itt is közelebb van Isten. Ha nem egy egész arasszal, legalább egy bakarasszal.