Nyilván erre van a legkevesebb szükség, egy újabb hozzászólásra Hosszú Katinka-ügyben, pláne olyantól, aki ugatja a sportot, de leginkább nem is ugatja, de hát azt érzem, hogy megszakad a szívem, ahogy nézem őket. Mármint Hosszú Katinkát vagy Kapás Boglárkát. Meg hogy ez már megtörtént, és most újra látható volt a napokban, amikor ismételték a Wichmann Tamásról szóló filmet. Valaki nem lett bajnok, és rögtön felbomlik a nagy, nemzeti konszenzus, támadják vagy védik, bedobják más sportoló nevét, gerjesztik a rossz hangulatot, tegnap is arról volt szó, hogy Vitray „beleszállt” Hosszú Katinkába, pedig, ha jól olvastam, csak annyit mondott az agg sportrajongó, hogy szerinte Katinka tudta, nincs jó formában. Nyilván tudta. Attól még várhatta a csodát, vagy azt is hihette, hogy a többiek sincsenek jó formában. A csoda meg nem jött, mert az meg olyan, hogy csak akkor jön, ha nem várják.

De nem is erről akarok beszélni, hanem a nemzeti elvárásról. Ami Wichmannál is volt, aki akkor is, később is bocsánatot kért a rajongóktól, amiért abbahagyta az evezést a moszkvai olimpián. Hogy jut ilyesmi az eszébe? Hogy jut az eszünkbe? Hogyan lehetnének elvárásaink egy bajnokkal szemben? Miközben még arra is lusták vagyunk, legalábbis én biztosan, hogy fölkeljek hajnalban, és megnézzem, hogyan nem nyernek. Milyen alapon lehetne Wichmann vagy Hosszú Katinka az adósunk?

Amennyire én tudom, volt (van) egy járvány, Hosszú Katinka nem tudta, kell-e edzeni, nem is tudott mindig fölkelni a hajnali kilométerekért, meg is hízott, az is emberfölötti munka volt tőle, hogy így kipattintsa magát, hogy egyáltalán oda tudott állni a startkőre. Aztán nem nyert. De elsősorban ő nem nyert, és csak utána mindenki, aki drukkolt neki. Miért kellene neki vinni a széles vállán az ország nemnyerését?

Mindegy. Nem nyerni mindig elegáns dolog. Úgy értem, a nem nyerő sportoló nem száll be a dobogóért való tülekedésbe, én csak itt úszok, futok, kenuzok, megszakadok, csakis azért, hogy ne játsszák el nekem a himnuszt, és ne akasszanak mindenféle fémeket a nyakamba. Éljenek a lúzerek.