Új szöveggel éneklik a Margitszigeten (ezek szerint a Operettben is) a Hegedűs a háztetőnt, amire nem mondom, hogy botrány, végül is G. Dénes György magyar változatának voltak tényleg nehezen tolerálható pillanatai is. Matchmaker, matchmaker, make me a match, énekelték a lányok, amiből Zsüti (vagy Reményi Gyenes István?) azt faragta, hogy méhecske száll, férjecske már, láthatóan csak arra törekedve, hogy megőrizze a cs hangokat. Csakhogy.

Hiába nem valami szent szövegről van szó, de majdnem. Úgy értem, az, hogy „ha én gazdag lennék”, mégis szállóige, beépült a köztudatba, valaha a japán autót is úgy reklámozták, hogy a sárga villamoson az volt a felirat: ha én Mazda lennék. Nem olyan nagy változás ehhez képest, hogy "ha én gazdag volnék", csak a közönség egy része biztosan elveszíti a darab otthonosságát. Akkor is, ha ebben a volnék – lennék kérdésben esetleg igaza van Orbán János Dénesnek, az új szöveg apuskájának.

Amúgy igaza van? A legtöbbünknek körülbelül egyre megy, hogy volnék vagy lennék, leéltem néhány évtizedet anélkül, hogy egyáltalán bármi kétely megfogalmazódott volna bennem, hogy ez a két szó ne volna ugyanaz. Aztán egyszer valaki újságíró mondta, hogy ez és ez nem tudja, mi a különbség a volna és lenne között, én meg csak pislogtam, és hallgattam, mint a csuka, nem nyögtem ki, hogy hiszen én se tudom. Némi megnyugvást jelentett, hogy Kosztolányi is azt írta, ő már tulajdonképpen ugyanúgy használja a kettőt, bár, ha nagyon sarokba szorítják, elismeri, hogy a volna a van feltételes módja, a lenne meg a leszé. Azóta egy kicsit figyelek én is erre, de nem kényszeresen.

Ami Tevjét illeti, tényleg mindkét változat érvényes. Nem gazdag sem a jelenben, sem a jövőben. Csak feltételes módban.