Ha abból indulunk ki, hogy az irodalomban vagy a filmművészetben a jóslatok hány százaléka teljesül be, akkor nagyon közel vagyunk a százhoz. Királylány lesz a felesége, még ha nem is úgy, ahogy tervezte, de mégis. Nem tudom, hogy ezen buzdultam-e föl annak idején, de egy időben engem is elkapott ez a jövendőlátás, mint annyi újságírót, talán hogy azt mondhassa valamikor: én megmondtam. Volt, aki tényleg megmondta. Marton Éva Égi hangként debütált a Don Carlosban, felvonás végén a színfalak mögött kellett énekelni egy szép dallamot, de már akkor írták (talán Fábián Imre, de nem vagyok benne egészen biztos), hogy nagy karrier vár erre a fiatal énekesnőre.

Akárhogyan is van, egy idő után rájön az ember, hogy jobb, ha nem jósolgat. Nekem legalábbis semmiféle időutazás nem vált be, ha megláttam a pályakezdőben a világkarriert, soha nem lett belőle még operaházi tagság sem. Bizonyos szempontból ez megnyugtató. Az ember látja Zubin Mehtát, törődötten, fáradtan, botra támaszkodva, és megpendíti, hogy talán most láttuk őt utoljára. Akkor biztos nem így van. És valóban nem, húsvétkor közvetítették az orvietói dómban tartott koncertjét, augusztusra jön a Müpába.

Nem jön a Müpába, betegség miatt a koncertet lemondani kényszerült. Kritikus maradjon a tegnapnál, az a biztos.