Ez volt az idei szabadtéri évad nagy dobása, Szergej (Szerhij) Polunyin a Margitszigeten, és minden nyöszörgés csak ez után kezdődik. Eleve lehetett aggódni, hogy akármekkora csillag is a világban Polunyin, nálunk nem ismerik eléggé, nem lesz óriási felfordulás, de az ember végignézett a katlanban, és látta, hogy egy – null ide. Sokan vannak, és tudják, kit jöttek megnézni. A tetovált balett-táncost, nem mintha nem volna más tetovált táncos a világban, vagy akár az országban, bár talán Putyint csak ő viseli a mellkasán. Önsorsának megrontóját, aki 19 évesen a Royal Balett legfiatalabb szólistája volt, mégis otthagyta az egészet. Legalábbis egy ideig. Vagy ha filmben is lehet mérni egy táncos ismertségét, nincsenek sokan. Nurejev, Barisnyikov, Polunyin. Szerintem akkor, amikor a Gyilkosság az Orient expresszen moziban ment, még nem sokan kiabáltak föl a sötétben, hogy nézd, az a Polunyin.
Haladunk.
Ami a nyöszörgést illeti, lehet kicsit szájat húzogatni, hogy a Raszputyin táncdrámának olyan nagyon sok köze nincsen a művészethez. A díszlet alapján mehetett volna a Sakk című musical is, de annak jobb a zenéje. Mindegy. Az egész előadás szinte csak háttér ahhoz, hogy az ember nézhesse ezt a vézna fiút, repül, forog, nagyon sokat használja a kezét, és a végén mégis a tekintete marad meg, az óriási szeme, mereszti is, tudja, hogy hat. Jó helyen ültem, ráadásul távcsővel, de valószínűleg hatott az erkély utolsó sorában is. És azért tánc is volt, ha kicsit epés szeretnék lenni, legmegrázóbb pillanatában, az első felvonás utolsó jelenetében már majdnem annyira elementáris volt, mint Solymosi Zoltán a Spartacus késes táncában.
A másik oldalról nézve: hiába volt az este Polunyin-show… Mondjuk ehhez is kell tehetség, hogy senki ne kérdezgesse a szomszédjától, most melyik a híres ember. Az, az, ő, ő. Szóval hiába volt az este Polunyin-show, azért tényleg Raszputyinról is szólt, a nézőt csak érdekelni kezdte, hogy ki is lehetett ez a furcsa ember, akit Gorcsev Iván apja elmulasztott meggyilkolni, fia őszinte sajnálatára. Megtette helyette Juszupov gróf. Válogattam a fényképei között, hátha meg lehet látni a híres tekintetet, de nyomába sem ér Polunyinnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.