Palermóban üldögélek, nem lepődök meg semmin. Persze, egy ilyen mondatnak annyi az igazságtartalma, mint az Esterházy-klasszikusnak: Közép-európaiak vagyunk, az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény. Elteltek az évek, lassan leszokunk arról, hogy kelet és nyugat közé egy harmadik, középnek nevezett égtájat próbáljunk beszorítani. Ha kelet, hát kelet. Nem beszélve a vécépapírról, ami lassan a leggyatrább vasútállomáson is három rétegű.

Ami pedig a napfényes delet illeti, szeretnének ők olyan klozettpapírt, amilyen nekünk van. De most épp azt akarom mondani, hogy bár nem lepődök meg semmin, mégis öröm, amikor a szomszéd asztalnál elővette valaki a telefonját, és így szólt bele: Ciao, Turiddu, come stai. Nem pont így, inkább szicíliai zsuzsorgással, de ez volt az értelme.

Szóval itt igazán élnek Turiddúk? Nem csak az operában? Létező név? Mindjárt jön Santuzza is, és indulatos szavakat vágnak egymás fejéhez az opera lépcsőjén?

Ami Santuzzát illeti, éppenséggel jöhetne. Az is létező név. Ahogy a Turiddu a Salvatore szicíliai változata, Santuzza a Rosalia errefelé becézett formája. Szent Rozália Palermo egyik védőszentje, minden nyáron körmenetet és tüzijátékot rendeznek a tiszteletére, és annyira szeretik, hogy becézgetik. Így, hogy Santuzza. Szentecske.

Csak Alfio ne jöjjön, mert meglesz a baj.