Nagybátyám egyik régi története, hogy amikor Párizsba látogatott, a vendéglátója nem tudott kimenni elé, de mondta neki, hogy nem baj, majd az Ottokár behozza. Jó, jó, mikor harmadszorra jutottak ide, megkérdezte, hogy ne haragudj, de mégis ki az az Ottokár, és honnét fogom megismerni? Akkor derült ki, hogy nem valakiről van szó, hanem majd az autocar szállítja nagybátyámat a belvárosba.

Nem egy őrületes történet, el is felejtettem volna, ha Szőllősy Klárát olvasva nem botlok újra és újra ebbe a szóba. Autocar. Meg is magyarázza, hogy a görögök miért nem használják a másutt bevált autóbusz szót, nem veszi be a nyelvérzékük. Félig görög, félig latin, ebből a szempontból igazi antik kifejezés. Valamikor omnibus volt a szó, ami azt jelenti, mindenkinek, hiszen tömegközlekedési eszköz. Ebből kopott le az omni, és adta át a helyét a görög autónak, ami annyit tesz, önmaga, már hogy a jármű magától mozog (automobil), külső erőforrás nélkül. Hogy ezt miért kapcsolták össze a -bus végződéssel, az meglehetős rejtély, egy előtag és egy rag találkozik az autóbuszban, épp csak a lényeg maradt ki a szóból. A görögöknek ráadásul a saját nyelvükön van az előtag, és ez akkor, a hatvanas években még zavarta őket. Mekkora mázlisták a latinok, hogy kihalt a nyelvük.