Ha valamiben biztos voltam, az az, hogy a Mick Rock művésznév. A fele rock, a fele Mick Jagger, az ember pedig popsztárokat fényképezett. A valóságban mintha épp fordítva lett volna, volt egy ember, akinek ez a neve, mármint rock és Michael, egyébként teljesen normális életet élt, már amennyire ezt lehetett, modern nyelveket tanult Cambridge-ben, és egyszer valaki ott felejtett a kollégiumi szobájában egy fényképezőgépet. Még film sem volt benne, de neki megtetszett, ami, gondolom, mindannyiunknak, hogy a gép kijelöl a valóságból egy téglalapba foglalható részt, ami ettől valahogy jelentősnek tűnik. Ebből lett a fotósbogár, és kit fényképezne az ember a hetvenes években, ki mást, mint a könnyűzenei lényeket. Jó lényeket, Pink Floydékat, David Bowie-t. Van egy képe, amit valószínűleg sokan ismernek, a Queen lemezborítója, négy fej a sötétben, abból még videoklip is lett. Persze, senki nem tudja, hogy Mick Rock a fényképész, de mindenki tudja, kik vannak a képen. Talán ez az, amit tehet a fotós a modelljéért. Eltűnik, és csak a képen láthatóak maradnak.