Az a baj, hogy a szakszót nem tudom. Pedig a jelenségnek nagyon lehet örülni. Akinek a Google a keresője, az ma arra ébredt, hogy Seurat az ünnepelt, 162 éve született. Mivel is ünnepelhetnék őt jobban, mint a leghíresebb képével: Vasárnap délután a Grande Jatte-on. A Grande Jatte sziget a Szajnán, oda jártak a párizsiak, nagy társadalmi keveredés volt, amint az a képen látszik, atlétatrikósok üldögéltek együtt a cilinderesekkel.
Röpke két év alatt elkészült, de sajnos Chicagóba kell menni annak, aki eredetiben akarja látni (nyilván ez a chicagóiaknak nem sajnos). Próbálok rájönni, mi az, amitől annyira hatásos a mű, de nem könnyű. Kínálja, de nem adja magát, úgy értem, az ember élvezi a rendet benne, a függőlegeseket és vízszinteseket, élvezi a rendetlenséget, a színes pontokat, amik összeállnak, bár én azt élvezem, amikor nem állnak össze, és biztosan van valami a kettő együttállásában, ami életté változtatja az életképet. A korlátok közé zárt szabadság, mi merre hány méter, de azon belül te lehetsz a megfelelő színes pont.
Nem, igaziból nem ezt érzem, hanem hogy jó volna kicsit belépni a keretek közé, és elszívni egy pipát vasárnap délután a Grande Jatte-on.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.