Van egy Schubert-dal, Das Lied im Grünen a címe, vagyis amolyan romantikus, zöldövezeti dal, hogy minden jó az emberrel odakint történik, a szabadban, persze, elsősorban tavasszal. A Téli utazás már nem ennyire lelkes a szabad levegőt illetően. Attól még A zöldben (lehet ezt így fordítani?) igazi varázslat, pedig strófikus szerkezetű, ha nem Dietrich Fischer-Dieskau az előadói kaliber, éppenséggel fárasztó is lehet, mert jó sok versszakban dicséri a költő a vidék előnyeit. Például azt is mondja, hogy mennyire csodálatos volt ott írni-olvasni, először Horatiust és Platónt, majd Wielandot és Kantot. 

Kicsodát és Kantot? 

A német szakosoknak ez nyilván kézenfekvő, én leéltem néhány évtizedet anélkül, hogy utánanéztem volna Schubert és Friedrich Reil kedvenc szerzőjének. Most, hogy utánanéztem, sem tudok sokkal többet róla, csak döbbenten látom, micsoda életműve van, a címek sem férnek el egy képernyőoldalon. Született 1733-.ban, meghalt 1813-ban, magyarra még Kazinczy is fordította, de, ha jól látom, már lassan száz éve nem jelent meg tőle semmi nálunk, gondolom, ez már így is marad, nem lesz nagy magyar Wieland-reneszánsz. 

Azt sem tudom, hogy ez igazságtalanság vagy nem, mindenesetre úgy tűnik, aki hosszan maradó hírnévre vágyik, a zenészekkel legyen jóban. Schubert konzervál.