Biztos van, akinek ez tetszik,  nekem a Megbocsáthatatlan címet viselő Sandra Bullock-film a Netflixen majdnem megbocsáthatatlan, annyira mély és lelki és lassú és értelmetlen. De nem is ez a lényeg. 

Inkább maga Sandra Bullock, meg az új arca. Őszinte (jó, nem őszinte) tisztelettel és csodálattal nézem azokat, akik mindenféle arcszépítő sebészei beavatkozásnak vetik alá magukat, mert látszik, hogy a siker legalábbis kétes. Sandra Bullock, aki valaha a természetes szépség, báj és mosoly és normalitás képviselőjeként indult a filmvásznon, mostanra valami nyugtalanító, női gebévé változott, az arca ránctalan, de mozdulatlan, az ajkai megduzzadtak és lehúzódtak. Viccesnek lenni iszonyat nehéz, de mozdulatlan arccal viccesnek lenni még nehezebb, talán egyedül Buster Keatonnak sikerült. Rendben, ez épp nem komédia, iszonyatos titkokat kell viselni rendületlenül, mintha épp erre találták volna ki a botoxot, el ne áruljon az arcom, de egyrészt a szereposztás mindent elmond, én nem hiszek a velejéig gonosz Sandra Bullockban, másrészt két órán keresztül nézni ezt a lárvaarcot nem épp a legszórakoztatóbb esti elfoglaltság. 

Ti, leányok, ne tegyétek, mondanám, ha a kozmetikai műtétekről van szó, de hát többnyire nem is leányok teszik.