Az uglicsi száműzött

Uglics. Csúnya szó, baljós, egy darabig gondolkodtam, hogy miért ismerem, aztán rájöttem. A Borisz Godunovból. Uglicsban ölik meg Gyimitrij cárevicset, hogy majd Borisz kerülhessen hatalomra. Ha igaz, mert az is lehet, hogy Gyimitrij epilepsziás rohamban saját magát sebezte meg, Borisz meg már amúgy is a tűz közelében volt, nem volt sok oka a gyilkosságnak.

Mindenesetre az uglicsiak gyilkosságra gyanakodtak, félreverték a harangot, és a jelek szerint nem nagyon bíztak az igazságszolgáltatásban, mert maguk vették kezükbe a büntetést, agyonvertek legalább tizenöt embert, akiket a cárevics megölésével gyanúsítottak. Az önbíráskodást azonban Borisz Godunov nem értékelte, csapatokat vezényelt a városba, megbüntette a fő- és alkolomposokat, hatvan családot száműzött a szibériai Tobolszkba. A főkolomposok mellé pedig magát a kolompot is megbüntette, amiért olyat látott, amit nem lett volna szabad. A harangot megcsonkították, levágták az egyik fülét (azt a részt, ahol a harangrúdra rögzítették), kitépték a nyelvét. Ez azonban még nem volt elég, a harangot megkorbácsolták, és száműzték. Természetesen Tobolszkba. A hatvan családnak nem volt elég baja, még magukkal kellett vonszolniuk száműzött társukat is, 1400 kilométeren át. Tobolszkban a harangot nyilvántartásba vették, az első élettelen száműzött Uglicsból, börtönbe zárták, majd néhány év múlva reaktiválták, a tobolszki katedrálisban teljesített szolgálatot.  

Háromszáz év múlva, 1892-ben III. Sándor cár úgy döntött, hogy a főkolomp megbűnhődött, lejárt a száműzetés ideje, és a harangot visszavitték Uglicsba. Nem vitték föl a toronyba, de most is látható, hogy okuljon belőle a világ: így jár… Nem tudom, ki jár így. Aki olyat lát, amit nem szabad.

Ahogy a Boney M. együttes énekelte valaha a Raszputyin című számban: Oh, those Russians.