Ahogy A hét mesterlövészben mondják: láttam egy embert, aki meztelenre vetkőzött, és beugrott a kaktuszbokorba. Kérdeztem tőle: miért. Azt felelte, pillanatnyilag jó ötletnek látszott.
Pillanatnyilag jó ötletnek látszott a Müpába menni a Karácsonyi oratórium második részére. Egyrészt karácsony volt, karácsony utolsó napja, Vízkereszt, és az oratórium hatodik kantátája épp erre a napra vonatkozik. Profánra fordítva is olyan ez, mint Bohéméletet nézni karácsonykor vagy Mendelssohnt Szent Iván éjjelén. Aztán Vashegyi vezényelt, és legutóbb, amikor Félicien David Herculanum című operáját vezényelte, kifejezetten sajnáltam, hogy csak számítógépen követem az eseményeket, nem vagyok ott. Aztán a lányok, asszonyok, Baráth Emőke és Balogh Eszter, mégis komoly énekesek, aztán a saját erőből a jelek szerint megoldhatatlan Evangélista-kérdésre biztos érvényes válasz Bernhard Berchtold, különben miért hívnák.
Tényleg: miért?
Addig még minden rendben volt, amíg Káel Csaba bejelentette, hogy az évad művésze Baráth Emőke, jobbat nem is választhattak volna, itt nőtt nagyra, a szemünk előtt, tanulóként kezdett Vashegyi vezényletével, most meg nemzetközi hírű énekes, talán a csúcson, talán megy még feljebb is.
És hamarosan sötétség. Már az első kórus is olyan fájdalmasan bágyadt volt, mintha senki nem heverte volna ki az elmúlt napokat, aztán jött Berchtold, aki először csak azzal hökkentette meg az embert, mennyire idétlenül kukorékolja azt a történetben nem jelentéktelen szót, hogy „Jesus”. De utána is: hogy énekel ez az ember? Mintha a szemöldökével próbálná kifejezni azt, ami egyébként nem megy, sűrűn rángatja ezt a homlok alatti testrészt, de a hang maga csak nem akar annyira mozgékony lenni. A kürtöktől szinte lehetetlen egy tiszta hangot remélni, a szólóhegedűs meg mintha most jött volna be a hidegről, elgémberedett ujjakkal, egyre lassabban vergődött át az egyébként fürge részeken. Vashegyi György csodálatra méltó intenzitással, nagy mozdulatokkal vezényelt, de szemmel láthatóan semmi hatással nem volt az előadókra, ők bíz nem fognak itt megszakadni, minek jöttél ide, tulok közönség.
Tényleg: minek?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.