Lukáts Katót mindenki ismeri, még az is, aki nem. Úgy értem: a műveit. Meg úgy is értem, hogy azt már nem tudom, miből tanulnak a mai alsótagozatosok, de azelőtt mindenki a Gőgös Gúnár Gedeont olvasta, kényszerből vagy jókedvéből, meg az Ablak - Zsiráfot, és azokat a könyveket Lukáts Kató illusztrálta. Azt nem tudtam, egészen tegnapig, hogy a könyvtervezés kényszerpálya volt számára, azért fogott bele, mert amit korábban csinált, arra nem volt igény. Kereskedelmi grafikával foglalkozott, ha van ilyen műfaj, csomagolópapírt, plakátot, dobozokat tervezett, van olyan, amit még ma is árulnak. Nem is nálunk, hanem Bécsben, például ezt a komód alakú csokis dobozt.
Aztán, persze, lehet szöszörögni, hogy álgyerekség, infantilizálás, nosztalgia, meg ez is csak arra szolgál, hogy el lehessen adni a csokoládét, de körülnéz az ember az MKVM-nek nevezett múzeumban, és mégis arra jut, hogy szívesebben élne abban a világban, amit Lukáts Kató tervezett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.