Talán illett volna tudni, ki az a Maira Kalman, de nem tudtam. Csak egy nekrológot láttam Julie Saulról, akinek New Yorkban volt galériája, elsősorban fotográfiákat árult, de olyan művészekkel is foglalkozott, mit Maira Kalman. Fölébredt bennem a honfiú, Maira, rendben van, de Kalman, magyarnak kell lennie.
Nem magyar. De amúgy elég ismert festő, illusztrátor, író, mondhatni, igazi okosság és tehetség, aki mindenféle módon meg tudja mutatni, hogyan is viszonyul a világhoz. A férje viszont igazi Kalman, sőt Tibor Kalman, Kálmán Tibor, Budapesten született, ötvenhatban menekült a szüleivel Amerikába. Grafikai tervezéssel foglalkozott, a Barnes & Noble alkalmazottjaként, ami a belépésekor csak egy könyvesboltocska volt, most már világhálózat. Nyilván ez nem rajta múlott, bár a cég régi logóját ő tervezte. Meg pédául a Talking Heads lemezborítóit. A kilencvenes években ő volt a Benetton Colors magazinjának főszerkesztője, néhány jól fejlett botrány fűződik a nevéhez, például ez.
1999-ben halt meg New Yorkban.
Van egy mondása, amivel sokan vigasztalhatjuk magunkat: ha az ember olyasmit csinál, amit senki sem utál, azt senki sem fogja szeretni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.