A legegyszerűbb az volna, ha csöndben maradnék, mert nincs jó megoldása a helyzetnek. Úgy értem, ha most arról kezd el beszélni valaki, hogy ő aztán soha nem szerette Valery Gergievet, az nem időzít valami fényesen. Vagy túl fényesen időzít, Gergievet most épp senki sem szereti. Putyin barátja, épp most olvastam a próféciát, hogy kéz a kézben tűnnek majd el a történelem süllyesztőjében.

Talán hülyék vagyunk. Gergiev nincs a történelem színpadán, nem kerülhet a süllyesztőbe sem.

Ez is félreérthető lesz, de hátha mégsem. Úgy tíz éve láttam Gergievet a londoni repülőtéren. Talpig feketében, fekete pufidzsekiben, a feje tetejére egy fekete baseball sapka volt biggyesztve, és arra gondoltam, hogy tényleg vannak nagy karmesterek, akik idétlenek, de ennyire egyik sem. Szóval, a klasszikus példa szerint nemhogy használt autót nem vennék tőle, de használt biciklit sem. (Hacsak nem ad egy igazolást, hogy a bicikli valaha az övé volt, mert az fölvinné az értékét. Vagy le.) Miért várnám el egy ilyen baseball sapkás manustól, hogy politikailag éleslátó legyen? És ha már itt tartunk, miért tetszene, ha most Putyin ellen nyilatkozna, amikor eddig nem tette?

Sok mindent le lehet tagadni, Újságírónál ez kicsit nehezebb, nem mondhatom, hogy mindig is anti-Gergiev voltam, amikor egy hónapja írásban lelkendeztem a Müpában játszott Petruska miatt. Szóval most itt állok a kérdéssel, mit csináljak a Gergiev-lemezeimmel? Csomagoljam mind vissza, hogy én ezeket soha meg sem hallgattam?