Igazából ez mindig zavart. Hogy ha vállaljuk, hogy magyarul minden orosz nevet másképp írunk, mint a többiek, hogy Csajkovszkij nálunk a névsor elején található, miközben angolul, németül, sőt oroszul is inkább a névsor végén, akkor miért pont ebben a kérdésben adjuk be a derekunkat. Miért Karenina, és miért nem Karenyina?

Ez most megoldódott, Gy. Horváth László új fordításával. Igaz, az automatikus helyesírás-ellenőrzőm rögtön javítani is akarta, mondván, hogy nyilván Kerényinét akartam írni, csak mellényúltam. Még neki is szoknia kell.

Egyelőre ott tartok, hogy az első két mondatot hasonlítottam össze. Az elsőt az új fordítás nyeri, mert Németh László ki akarja kerülni a szóismétlést, nem tudom, miért, hiszen Tolsztoj maga nem kerülte ki, hadd zuhogjon a boldogtalan szó az olvasóra kétszer is, rögtön az első mondatban. A második mondat bonyolultabb, mert két Németh László változatot is találtam. Az első nem nagyon érdekes, Oblonszkijéknál minden összekavarodott. Ebből később lett a klasszikus: Az Oblonszkij-házban minden összekavarodott. Most az új könyv azt mondja, ha jól emlékszem, Oblonszkijék házában minden összezavarodott. Nálam a második a nyerő, tetszik, hogy ez szinte egy intézmény, az Oblonszkij-ház, de Tolsztoj valószínűleg nem erre gondolt.  

Valószínűleg így kellene végigolvasni a könyvet, azzal a gonddal, ahogy a fordítók olvasták. El fog tartani egy ideig. És akkor nem beszéltünk Ambrozovics Dezsőről, aki szerint Oblonszkijék házában teljes volt a felfordúlás. Mint a régi viccben: hány dúlás volt Magyarországon?