Jessye koronája

Az Ariadne Naxosbant játszotta tegnap a Metropolitan, náluk délben, nálunk este, még csak nem is volt tele a színház, se itt, se ott, annak is megvan az oka. Nálunk újranyitották az Operaházat, náluk meg hiába nagyváros New York, azért van jobb dolguk is az embereknek, úgy látszik. Pedig, te jó ég, ahogy a zenekar szólt Marek Janowski irányításával… Ahogy a három főszereplőnő énekelt… Vagy ha valaki a gyengéken szeret szánakozni, ahogy a Bacchust játszó tenor tíz perc alatt kiénekelt mindent a hangjából… A mű maga, ahogy Richard Straussot egyszerre kísértette a két nagy előd, egyszerre próbált meg Mozart- és Wagner-operát írni, és még sikerült is neki…

A szünetben közvetített interjúban a címszereplő Lise Davidsen elmondta, hogy ő a művet először Jessye Normannel látta, és amikor rájött, hogy most ugyanabban az operában játszik, és ugyanaz a korona van a fején, az egy kissé megborzongatta. Amihez csak annyit tett hozzá a házigazda Matthew Polenzani (és itt össze is kötöttük a két operai helyszínt, Polenzani júniusban nálunk is Don Carlos lesz), szóval Polenzani a rend kedvéért elmondta, hogy a koronát nemcsak Jessye Norman és nemcsak az Ariadnéban viselte, hanem, és elkezdte sorolni, nem fog mindenki az eszembe jutni, de Montserrat Caballé, Leontyne Price, Nina Stemme is. Mintha ez volna az operajátszás története. Ugyanaz a korona mindig más fején.