Délután száll le a gép Párizsban, mire lecuccol az ember, már sok ideje nincs, de valami még belefér… Miért ne a Sacré-Coeur? Nem vagyok megszállott párizer, nem az én Bakonyom, vagy eddig nem volt az, de azért furcsa, hogy ide, a város tetejére még soha nem jöttem el. Nyilván mert nem elég öreg az épület. Hogy van bennünk ez a bizalmatlanság, ha épületet nézünk, vagy új legyen vagy nagyon régi, de ami közte van, az valahogy nem elég érdekes. Emlékszem, micsoda zuhany volt, amikor rájöttem, hogy otthon a Bazilika egyidős a nagymamámmal. Akkor az nem lehet komoly dolog.

A Sacré-Coeur fiatalabb a nagymamámnál, de közben elteltek az évek, vagy könnyebben megadom magam a turista énemnek, mindenesetre most jó. Jó előtte, zene szól, üldögélnek a gyepen, állítólag ez az első tavaszi nap, de főleg benne lenni jó, kívül azért Halászbástya, bent még érezni, hogy hitet is kevertek a malterba, vagy hogy is mondjam, van, volt még lelki alapja a templomépítésnek. Tényleg van, adakozásból jöttek össze a költségek. 

Nem is tudom, csinálok majd kontrollvizsgálatot a Halászbástyával, ha az is jobban tetszik, akkor mégsem a lelkiség, hanem az idő tehet mindenről.