Hová mennek a párizsiak?

Az a kérdés, hogy ha valaki ott ül valaminek a közepében, akkor észreveszi-e, hogy minek a közepében ül. Semmi rosszra nem gondoltam, csak arra, hogy ha valaki Párizsban él, ott is született, akkor vajon van-e számára jelentősége Párizsnak, vagy egész életében elvágyódik, mondjuk, Budapestre. Vagy New Yorkba, Borneóra, akárhová. Még konkrétabbra fordítva: hányszor megy el egy párizsi a Louvre-ba. Vagy az elesett, menjenek a turisták, örüljenek ők a Mona Lisának? De akkor hová járnak a párizsiak, melyik múzeumba?

Talán ide, a Carnavalet-ba. Kutatásokat nem végeztem, nem tudom, mennyi a párizsi, de francia a többség, és sokan vannak, meglepően sokan ahhoz képest, hogy olyasmit állítanak ki, aminek a lényege nem kiállítható, szóval Proustra emlékeznek. Festmények, rajzok, fényképek, filmrészletek, Proust félrebillenti a fejét. Egy szobában az ágya, ahol a napjait töltötte, mert az asztmája valahogy fényérzékeny volt, ha a napra ment, fulladni kezdett. Azért volt kabátja is, nutriaprém galléros, fekete, bő télikabát. A hatás a szokásos és elvárható, csak jussak haza, és újraolvasom a Swann szerelmét, és nem hagyom abba utána sem – illetve, ez nem is annyira egyszerű, a későbbi köteteket illetően, de nem is ez most az érdekes.

Mi Proust a franciáknak? Mert a kiállítás nagyon vegyes színvonalú, mindenféle képek vannak a falon, amelyekkel a századfordulót és az akkori éjszakákat be akarják mutatni, ha egy ufo jött volna látogatóba, azt hinné, hogy Párizsban mindig havazik, vagy legalábbis sokat. A helyiek nyilván tájékozottabbak az időjárást illetően, de vajon mit kapnak a kiállítástól? Ugyanazt a vágyat, amit én, hogy olvasni, olvasni? Vagy ők már mind a hét kötetet bejárták az eltűnt idő nyomában, épp azért vannak most itt?

Valamiért azt érzem, hogy mindig szükség van bűnbakokra, boldogtalanokra, akik megszenvedik a többiek boldogságát, könnyű, unalmas és eseménytelen életét, és mintha ez történne itt is. Elmennek megnézni azt, akinek helyettük vagy helyettünk volt nehéz élni. Kabátja, botja, ágya. Szakállas, halott feje a párnán. Man Ray fotója.