Ha nem is kényszeresen, de foglalkoztat, hogy mégis mit csinálnak a párizsiak. Van az a módszer, hogy az ember megy, és ahol este csoportosulást lát, odamegy, és akkor majd meglátja. Ezt próbáltam, de nem sok sikerrel. A République sarkán van egy Bouillon nevű hely, és valamiért hosszú sor állt előtte, de legalább ötven méteres. Főleg fiatalok. Lehetséges, hogy tényleg húslevesért állnak sorba? Vagy koncertet adnak a vendéglőben?
Mindegy, nem volt türelmem kivárni, és nem kezdtem el kérdezősködni, és különben is: itt a République, a köztáraság maga, erőteljes hölgy a tér közepén. Most még erőteljesebb, mert kék-sárga mellény van rajta, és az ember meghatódik, hogy a nép, a könnyen hevülő párizsi nép megint kifejezte a véleményét, Párizs Ukrajnával van. Aztán, persze, észbe kaptam. Honnét tudná a nép a megfelelő méreteket? Honnét venne a nép létrát, hogy az éjszaka zavartalan csendjében fölmásszon Marianne-hoz, és felöltöztesse?
Semmi sem olyan egyszerű, de a látvány marad. Meg a kérdés, zavart fejvakarás, hogy szabad-e ezt egyszerűen látványként értelmezni?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.