Megyek a fény városába, szoktuk mondani egymásnak viccelődve, hogy jaj, mekkora közhely, Párizs a fény városa. Ennek ellenére csak most esett le nekem, hogy a fény nem az utcai világításra vonatkozik, annál régebbi közhelyről van szó, hanem a felvilágosodásra. Úgyhogy ezentúl inkább a divat városába megyek, mert az is igaz. Mármint ez a divatbarátság, hogy Yves Saint Laurent múzeumi tárgy lett, és nem csak a róla elnevezett múzeumban állítják ki, de a Louvre-ban is. Meg másutt, például a Modern Művészetek Múzeumában is beállítják a képek elé egy-egy, kettő-kettő, három-három kreációját. Néha van összefüggés, rímelnek egymásra a művek, máskor meg azt érzi az ember, hogy igazán elvihetnék azt a próbababát a festmények elől.

Nem dohogás, ők tudják, mit és miért csinálnak, és néha olyan látványosan igazolja őket az élet, hogy mire megfogalmaznám az ellenvetéseimet, már meg is vagyok győzve. Például itt, a Modern Művészetek Múzeumában, Robert Delaunay hatalmas vásznait nézve. A nagy színes síkok között egyszerre megjelenik egy falka kisdiák, velük a művészettörténet tanáruk, épp magyarázná, hogy mi miért szép, és a gyerekek sárga, fényvisszaverő lebernyege valami furcsa kölcsönhatásba kerül Delaunay-val. Hát erről van szó, és még Yves Saint Laurent sem kell hozzá.