Indulás előtt fel akartam hívni Kálmán Pétert Brüsszelben, és beleénekelni a telefonba, hogy „ó, szép Firenze, ó andalító esték…” Mert hogy épp ott énekel Gianni Schicchit. Aztán rájöttem, hogy ő olaszul tudja a szerepet, ha hamisan éneklek, rá se jön, hogy mit akarok, mert az eredetiben az van, addio, Firenze, már búcsúzik Gianni a várostól. (Nem búcsúzik, csak búcsúzna, ha kiderülne, mit csinál.) Nem fordítási hiba, ennyit változhat a szöveg, de ahogy gondolkodtam a Schicchi magyar szövegén, azért van benne egy furcsaság. Rinuccio az áriában azt énekli, hogy „egyszerű sorból nagy művész lett Arnolf, szép, karcsú márvány tornya égbe rontó”. Milyen márvány? Az a gyanúm, hogy az ifjú Nádasdy Kálmán összetévesztett két tornyot, a Campanilét és a Palazzo vecchio tornyát, az előbbi szép és karcsú, de Giotto a tervezője, az utóbbi tényleg Arnolfo di Cambio, de inkább masszív és semmiképpen sem márvány.
Azt hiszem, mindez épp száz éve történt, ha eddig sem zavart senkit, most már maradjon.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.