Még soha nem voltam Szent Márk napján Velencében. Nem mintha szörnyen fel volna dúlva védőszentje napján a város, de azért felhúzzák a lobogókat a Szent Márk téren (velenceit, olaszt és európait, kíváncsi vagyok, azelőtt mi lehetett a harmadik), ünnepi szertartás van a székesegyházban. Ennél valamivel feltűnőbb, hogy a nők vörös rózsával a kezükben járkálnak az utcán. Nem tudom, mennyire régi ez a hagyomány, de messzire vezethető vissza. Valaha Tankréd volt szerelmes a dózse lányába, aki arra biztatta szerelmét, hogy menjen el a keresztes háborúba, és az ott szerzett érdemei talán meglágyítják a zord atya szívét. Rossz ötlet volt, Tankréd elesett a harcokban, és haldokolva egy rózsabokorra zuhant, annak a bimbóit festette pirosra a vére. A társak egy ilyen piros bimbót vittek csak a dózse lányának, aki egyetlen szó nélkül vette át a virágot. Aztán már többé nem is szólt, másnap, Szent Márk napján holtan találták a lányt, keblén a véres rózsával.

Ehhez képest a mai utódok… Saját szememmel láttam, hogy egy fiú kilépett a házuk ajtaján, a kezében két szál piros rózsával.