26-án a Müpában lép föl Christian Thielemann, újabb sztárkarmestert vadászhat le magának a magyar közönség, ilyenkor szokás jajongani, hogy mért nem most van a hatvanas évek, ha akkor lehetett volna ilyen vendégjárás, akkor Klemperer, Karajan, Böhm, Bernstein, Eugen Jochum és Karl Richter adogatná egymásnak a kilincset. Jó, akkor talán nem lennének ők se csupa-csupa nagybetűs nevek, úgyhogy ne feszegessük. Mindenesetre Thielemann jön, kint van a plakátja a Müpában, lemezei (gondolom, hogy a saját lemezei) előtt üldögél, és az a lényeg, amelyik a kezében van. Mesterdalnokok Karajannal, a Staatskapelle Dresden játszik, micsoda beteljesült élet, valaha nyilván ezt hallgatta, és most ezt a zenekart vezényli.

Nem is ez az érdekes, hanem a háttérben lévő albumok, mintha nem stimmelne valami, aztán rájöttem, mi az. Mintha a saját lemezgyűjteményem volna ott. Tulajdonképpen csak egy lemez miatt, de az nekem is megvan, megvolt, régen hallgattam, de nem gondoltam volna, hogy Thielemann is ezt tette. Handel opus 6-os concerto grossói, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Szóval ő is Rolla Jánosékon nevelkedett. Akkor félszavakból is megértjük egymást.