Legutóbb a Mágnás Miska alatt jutott az eszembe, de folyton az eszembe jut, ha színházban vagy filmen valaki bőröndöt visz: vajon miért nem tesznek valamit a kofferbe? Mert tíz esetből kilencben biztos, hogy üres a táska, vagy csak annyi van benne, amennyit majd ki kell venni belőle, egy kalap, újság, mellény. De hiába érkezik meg valaki hosszú útról, biztos, hogy üres a bőröndje, és még biztosabb, hogy ez látszik is, ahogy a színész viszi, majd elszáll a kezéből. Nem akarnám a színészek terheit tovább növelni, nekik is elég nehéz az élet, de arról szinte mindegyik elfeledkezik, hogy ha üres a koffer, akkor legalább eljátssza, hogy nehéz. Kivétel, persze, Willy Loman, neki tényleg cipekedni kell, de a többieknek meg se kottyan.

Nem azt mondom, hogy ez a legfontosabb kérdés a színházi életben, de ha valakinek bele van ütve a szög a fejébe, akkor nehezen tud lejönni erről a problémáról, és minden előadásban azt nézi, hogy már megint üres a bőrönd. Amolyan anti-Bartók élmény, mert ő, köztudomásúlag azt mondta a halálos ágyán, hogy tele bőrönddel kell elmennie.