Március 22-én volt a Müpában a Joyce DiDonato koncert. A hangverseny végén a türelmesek begyűjthették az énekesnő aláírását, a lelkesek pedig kaphattak egy kis tasakban magot. Türelmes és lelkes lévén hazavittem a tasakot, és igaz, hogy nem ültettem el azonnal, de egy héten belül cserépbe tettem. Locsoltam, nézegettem, vártam. Jó, nem énekeltem neki, de talán jobb így. Kőrisfa magja volt, azt ígérték, hogy egy idő után megnő húsz méterre, azt nem mondták, mennyi az az idő. Arra gondoltam, hogy megvárom a másik kőrisfa idényt, a júniusi Wagnereket, hogy Wotan dárdájának a nyele talán jobb belátásra készteti a kőriskezdeményt, de sajnos…

Wotan nagy elkeseredésében fölvágja a világkőrist, hogy majd jobban égjen a Walhalla. Mekkora szerencse, hogy nincs mit felhasogatni.