Verdit szokás szidni, az ő nagy kegyetlenségét az Aidában, hogy alig kezdődik el az előadás, a tenornak máris el kell énekelnie a fő áriát, még be sem melegedett, máris teljesítenie kell, aztán esetleg felvonásokon át dolgozhat, hogy feledtetni tudja a kezdetet. De hát Wagner, az ifjú Wagner Verdin is túltett kíméletlenségben (persze, akkor még sehol sem volt az Aida), amikor a Rienziben a címszereplő négy felvonáson át kikiabál minden életre utaló jelet a torkából, és akkor tessék, most jön a nagyária, amire jött a közönség.

Nem volt nagy élmény tegnap sem.

Ellentétben az egész előadással, amiről most úgy gondolom, hogy az idei Wagner-fesztiválnak ez volt a célja és az értelme, kár, hogy kevesen voltunk rajta. Pont azt, amit a Ringnél hiányoltam, hogy nem operaként adják elő, hanem mint valami komor ceremóniát Wagner-rajongóknak és Ring-őrülteknek, annak itt nyoma sem volt, kérem, ez egy opera. Kicsit furcsa, mert a szerző ugyan már mindent tud, amit később tudott, vagy legalábbis azt biztosan, amit a másik római, inkább idézőjelben „római” operájában, a Tannhäuserben, mégsem teljesen az ő világában mozgunk. Talán ebben még nincs szex-zene, annyi a különbség. Mindenesetre elég régen hallottam már a Rienzit ahhoz, hogy rácsodálkozzak: menyire jó mű. Nem arról van szó, hogy van egy jó dallam öt felvonásra elosztva, aki lemarad a nyitányról, az még eléri Rienzi imáját a végén, vagy fordítva, aki az elején ott volt, nem kell végigvárja. Van itt minden, egészen furcsa és szépséges kórusok, recsecse, ratata, csetepatt, hol itt, hol ott szólal meg valami váratlan. Tényleg zseni a Richard.

Persze: el is kell játszani, de eljátszották. A Nemzeti Filharmonikusok és főleg, főleg, főleg a Nemzeti Énekkar, jó karmester, Marc Albrecht, és két kiemelkedő énekesi teljesítmény. Az egyik kicsit meglepett, Günther Groissböck, nem mintha nem volna nagy sztár, de nemcsak igazi basszushang, hanem még igyekezett is hozzá. A másikról már sokat lehetett hallani, Láng Dorottya, de hogy minden szó igaz, tényleg lánglelkű szerelmes ifjú volt, magas sarkú cipőben. Van itt jövendő. Sőt, jelen is van.