Elég érdekes feliratok vannak a Szépművészeti Matisse-kiállításán, egy korai önarckép mellé például azt írták, hogy Matisse épp tátott szájjal azon töpreng, milyen művészeti kihívások várnak rá (nem betűhíven mondom), Vénusz mellé meg azt írják, hogy nem tudni pontosan, mit keres meztelenül a tengerparton. Szerintem születik, ez egy ilyen csaj, de ha csak fürcsizni ment le, akkor se lényeges a különbség.

Még csak azt sem mondhatom, hogy magára vessen, aki a feliratokért megy múzeumba. Mert mintha ez volna a kiállítás legfőbb értelme. Nem hozták el a legjelentősebb Matisse-képeket, felteszem, még a Pompidou Központban is maradt néhány, amiért érdemes bemenni az arra járó turistának, de a festő élete ott van a falakon. Most sötéten fest, most hirtelen megvadulnak a színei, mert közben elutazott a tenger mellé. Most ez a modellje, most az, most meg amaz. Most fest, most szobrász, most, hogy már ügyetlen lett a keze, csak ollóval vágja a papírt. Van egy kis film arról, ahogy fireg-forog kezében a szabászolló. Nem tudom, mit vágott volna, ha nem ügyetlen a keze, talán csipketerítőt kerti sövénynyíróval.

Az volna a logikus, ha a kiállítás végére Matisse meghalna. De nem teszi.