Toscát néztem vasárnap a Margitszigeten, nem is volt szörnyű, az ember valahogy átismételte az anyagot. Második felvonás, épp a Farnese palotában kínozzák Cavaradossit, vagyis épp abbahagynák a kínzást, amikor jön a hír, Marengónál Bonaparte győzött. Nem mi? Nem. És Melas? Melas menekül. A jó hírből, persze, baj lesz, Cavaradossi elkiáltja magát, hogy vittoria! Vittooooriiiiiaaaaa!, amiből kiderül, hogy nem az osztrákoknak drukkolt. Nem is ez a lényeg, hanem hogy ki az a Melas.

A marengói csata története többnyire ismert, nekem legalábbis tanították a gimnáziumban, a franciák szertefutottak, de Napóleon összeszedte a vert sereget, és újra megütközött az osztrákokkal. Bécsbe megérkezett Melas jelentése, zúgtak a harangok, aztán jött a második üzenet, ja, bocs, mégsem. Valószínűleg Napóleon csalt egy kicsit, nem emlegette, hogy a csatavesztésben ő maga is benne volt, előtte megosztotta a seregét, hogy egy rész keresse Melas tábornokot, aztán ő maga találkozott vele. Gyors üzenetet küldött a másik rész vezetőjének, Desaix tábornoknak, akit elért a futár, ő meg seregeivel visszafordult, és oldalba támadta a rendezetten visszavonuló franciák üldözésekor felbomló osztrák sereget. Desaix egyébként elesett Marengónál, ahogy volt egy híres magyar áldozat is, Hadik Károly tábornok, Hadik András fia.

Melas? Melas, szegény, mikor látta, hogy futnak a franciák (még ha rendezetten is), átadta a parancsnokságot Anton von Zach tábornoknak. 71 éves volt és egy könnyebb sebet is kapott, nyugodtan foglalkozhatott már saját magával. Mint kiderült, ebben alaposan tévedett.

Az ember azt hinné, hogy ekkora hiba után a tábornokot rögtön hátraviszik, és még a csatamezőn főbe lövik, de szó sincs róla, az erdélyi szász Michael von Melast Csehország főparancsnokává nevezték ki. 1803-ban, hetvennégy évesen ment nyugdíjba, de a napóleoni háborúk végét így sem érhette meg, hetvenhét évesen elhunyt ágyban, párnák közt. Nem is rossz teljesítmény.

A kedvencem, persze, a szép Desaix tábornok, aki, mikor Napóleon kérdezte, hogy mit szól a helyzethez, annyit mondott: ezt a csatát elveszítettük, de még van időnk, hogy megnyerjünk egy másikat.

Késhet-e a tavasz, ha már itt a tél?