Onnét látszik, hogy a Bacher nem igazi író, mondta Molnár Gál Péter, szerintem némi-némi féltékenységgel, ahogy a neveket használja. Amilyen neveket használ. Mindegyik túl bonyolult, túl csavaros, egyik sem igazi.

Akkor ez elég épkézláb gondolatnak tűnt, azóta már látom, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű. Az ember tudja, hogy a könyvlapokon sétáló hős nem igazi, ha úgy hívják, Tótkomlósfalussi Adalbert, de az is lehet, hogy az író nem törekedett igazi emberek teremtésére. Vagy arra törekedett, de nem a névvel. Vagy hiába használ normális neveket, csak nem lesznek mögötte normális emberek. Nemrég újraolvastam A gólyakalifát, és épp így megütött a Tábory Elemér név. Pedig nagyon egyszerűnek és nagyon igazinak tűnik, mégsem érezni, hogy van vagy volt ilyen nevű ember. Bezzeg Rezeda Kázmér valóságosságában soha nem sikerült kételkednem, holott épp fordítva, biztos, hogy nincs ilyen nevű ember.

Biztos?