Gugyilló

Hanyatt fekve, mit sem sejtve Csokonai-verseket hallgatok, amikor Szacsvay László épp odaér, hogy

Vityilló, nádból kötött gugyilló,

vityilló, vityilló,

Egyen meg a …

Nagyon hősiesen szavalja Szacsvay, igyekszik ezt a különös refrént mindig kicsit másképp mondani, nehogy elunja a hallgató a vityillózást, de akármennyire vitéz is a László, az utolsó szót soha nem értem.  Egyen meg a micsoda? Feji ló? Annak meg mi értelme van?

Nem akarok úgy tenni, mintha a gugyilló szó jelentésével tisztában lettem volna, de arra lehet következtetni hangalakból meg szövegkörnyezetből, ha a vityilló nádból kötött gugyilló, akkor nyilván ezek amolyan rokon viskók, ki is lehet mondani az alapigazságot, hogy minden vityilló gugyilló, ellenben nem minden gugyilló vityilló, csak a nádból kötött.

Mindenesetre beírtam a vers címét (Parasztdal) a keresőbe, de egy gugyilló sem jött ki, nemhogy a hiányzó utolsó szó. Levettem a polcról a Csokonai összest, és ott derült fény az igazságra, sőt több igazságra is. Egyrészt a Parasztdalnak két változata van, mert ami nyomtatásban megjelent először, abban még nincs benne a refrén, de az egyébként fennmaradt Csokonai keze írásával szóval hiteles a gugyillózás. Másrészt kiderült, mi az utolsó szó: fejilló. Egyen meg a fejilló.

A szó állítólag a fehér lóra, vagy a fehérlófiára utal, egyenek meg a lidércek, vityillócskám, amíg szépen mondom.

Valaki foglakozott már a Csokonai - Weöres Sándor rokonsággal? Bár, gondolom, a Psyché miatt biztosan.