Nem akarok feltétlenül nagy huhogást rendezni, de az a benyomásom, hogy a Nemzeti Múzeum épp nincs a legjobb kezekben. Van például az a legendás és szépséges rotunda benne, a kerek terem, amolyan klasszicista álom, azelőtt ott vették elő legelőször az emberek (magyar emberek és turista emberek) a telefonjaikat és egyéb fényképezésre is alkalmas gépeiket, csitt-csatt egy a padlóra, egy a csillárra.

Hát ez most nem megy, mert a rotunda közepén egy korban, szépségben és formában hozzá nem illő szállodai pult áll, ott lehet jegyet vásárolni. No de hát jegyet azelőtt a bejárattól balra lehetett venni, azzal a pulttal mi lett? Megvan az is, most az az információs pult, ott mondják az ösztönösen oda térőknek, hogy nem, jegyet nem náluk kell venni, hanem amott.

Lehet, hogy van az egészben valami magasabb értelem, én nem jöttem rá, hogy mi az.

Nem mintha a rotundáért mentem volna, igazából a tarsolylemezes kiállítást szerettem volna megnézni, ami egy elegáns kis sötétkamrában tekinthető meg. Nemcsak a kamrát, de a sötétet is komolyan kell venni, talán védeni kell a tarsolylemezeket a fénytől, mindenesetre el lehet bukni kifelé-befelé a rámpán, szól a hangszóróból a sámánének, de aztán ott vannak maguk a lemezek.

Szépek. Többet nehéz megtudni róluk, nem csúfítják el a kiállítást feliratokkal, akit több is érdekel azon felül, hogy a tarsolylemez Páty-Malom-dűlőről került elő, vagy Kenézlő-Fazekaszugról, azelőtt két lehetőség adódik. Vagy benyúl tarsolyába, és előhúzza a mobiltelefonját, amellyel leolvassa a műtárgy feletti QR-kódot, vagy megszerzi a két kitett katalógus egyikét. Az utóbbi esetben viszont megint előtérbe kerül a sötétség problémája, erre viszont tud megoldást a vendégeket tájékoztató asszony: oda kell tartani a könyvet a tárgyakat megvilágító fényhez, és akkor ki lehet silabizálni, hogy mit is látunk.

Kifelé menet még meg lehet csodálni a cselből hátrafelé nyilazó, szarvasfejű girhes kentaur szobrát, amelynek meglepő módon az a címe, hogy Cantata profana. A művész aligha olvasta el kellő figyelemmel a Bartók-mű szövegét, mert akkor feltűnt volna neki, hogy a fiúk nem szörnyállattá válnak, hanem szarvassá, és nem ők nyilaznak, hanem őket nyilazzák.