Tudom, hogy egy intézmény fontossága, szépsége, hasznossága, használhatósága nem a WC és a büfé minőségén múlik (leszámítva azt, ha az intézmény maga kifejezetten WC vagy büfé céljára jött létre), mégis ez az, amit mindenki figyel, megjegyez, véleményez. Biztosan azért, mert az akusztikán lehet vitatkozni, de hogy van-e papír a megfelelő helyen, azon nem.

Ehhez képest A Magyar Zene Házában megfelelő hely nincs. Úgy értem, WC van, de a falon három lyuk mutatja, hogy valaha oda helyezték el a rolnit, sajnos most már nem lehet. A kézszárítók közül már csak az egyik működik.

Mintha nem lehetne eldönteni, hogy túl régen vagy épp csak tegnap nyitották volna meg az épületet, a klotyó leharcoltsága mellett a büfé nincs fölkészülve a hangversennyel járó érdeklődésre, a szendvicsek elfogytak már a koncert kezdete előtt, az emberek nem tudják, hol álljanak sorba, egy vagy két lehetőség van rá. És ez az asztal. Biztos nagyon szép, biztosan eredeti gondolat, hogy ugyanolyan magas a szék, mint az asztal, de van egy csalhatatlan módszer az ilyen berendezési tárgyak praktikusságának ellenőrzésére. Oda kell ülni rájuk illetve melléjük, és kipróbálni, hogy vajon milyen érzés. Ha a póz kényszeredett, akkor valamin változtatni kell.