Ezt a mesét álmodtam vagy félálmodtam, fogalmam sincs, hogy miért.
Talált a tücsök egy mandulaszemet, Ó, milyen szép nagy mag, mondta. Elcipelem a házamba, és egy hétig van eleségem, ki sem kell mozdulnom. A többiek azonban óva intették. Ne cipekedj, te tücsök, nem neked való. Beszakad a hátad, megsérül a lábad, és megunod az otthonod is egy hét alatt. A tücsök azonban nem hallgatott rájuk. Nagy nehezen a mandulaszem alá állt, és megindult vele a háza felé.
Nini, egy sétáló mandula, mondta a varjú. Nézzük csak meg közelebbről, azzal hopp, bekapta a mandulaszemet, a tücsökkel együtt.
A mese azt mutatja, hogy a veszély nem mindig onnét jön, ahonnét mondják.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2022.09.14. 08:25:15
Mondta erre Terrence Hill a Nevem Senkiben Henry Fondának.
Azaz nem mindig árt neked, aki leszar, vagy szarban hagy és az sem mindig segít neked önzetlenül, ha valaki kihúz onnan...
polyvitaplex 2022.09.14. 17:31:02
Apropó ciripelés, azt hittem, hogy az lesz a mese vége, hogy a tücsök a varjú hasában rázendített egy szólószonátára, pont arra, amit 1973 november 8-án hallottál mit tudom én hol, Veronában vagy Budafokon, erre a kommentelők hozzátették volna, hogy igen igen, de az 1987. február 5-i dunapataji tárogatókoncert is elég jó volt.
stolzingimalter 2022.09.15. 07:22:18