Werner Herzogot olvasom, Dereng a világ a címe első regényének, majd mesélek róla bővebben is, most inkább az az érdekes, akiről és amiről szól. Onoda Hiroóról, aki feltehetően a 2. világháború utolsó katonája volt, hacsak nem harcol még valaki a budai hegyekben. Onoda Lubang szigetén szolgált, és az utolsó parancs, amit kapott, az volt, hogy tartson ki. Lehet, hogy csak három év múlva, de biztosan érte jönnek, addig harcoljon, rejtőzzön a dzsungelben, próbáljon szabotázsakciókat végrehajtani.

Mivel újabb parancsot nem kapott, Onoda kitartott. Huszonkilenc éven át. Hiába keresték, mert rejtőzött, hiába szórtak le neki röplapokat, hogy jöjjön már elő, mert azt az ellenség ármányának tartotta. Bujkált, növényeken élt, néha elhajtott egy szarvasmarhát, háborúzott. Embereket is ölt, egyes források szerint ötven áldozata is volt a magányos háborújának, de ő az mondta: annyi azért nem. 1974-ben aztán találkozott egy Szuzuki nevű diákkal, akinek elmondta, hogy ha a felettese érte jön, és parancsba adja, akkor abbahagyja a harcot. Érte ment, parancsba adta, Onoda átadta a kardját a Fülöp-szigeti Marcos elnöknek, aki rögtön vissza is adta neki, amit elkövetett, meg van bocsátva, nem tudhatta, hogy nincs háború. Onoda hazatért, nem lelé honját a hazában, egy időre Brazíliába költözött, de végül mégis Tokióban halt meg, 2014-ben.

Klasszikus Herzog-történet a megszállottságról, azok vagyunk, akikké tesszük magunkat, vagy nem is vagyunk. Nekem valamiért folyton a színikritikusok jutnak eszembe róla, az igazi megszállottak, a kemény mag, akik tényleg minden este, és évente több, mint háromszázszor (igazán) mennek előadásra. Nyilván nem azért, mert elromlott otthon a fűtés, és már teljesen elszakadnak a színház eredeti funkciójától, nem szórakoznak, vagy csak viszonylag ritkán, nem onnét tanulják, hogyan is kell élni, vagy csak még ritkábban, érzik a falakat, hogy már harminc éve szidnak valaki tehetségtelen szörnyeteget, de a közönség mégis szereti őt, és holnap megint főszerepet játszik. Úgyhogy ők is öltöznek, mennek, harcolnak tovább.