Békésen nyammogok a tea mellé adott baiocchi nevű süteményen, nem is süti ez igaziból, hanem az olasz pilótakeksz, két korong között egy kis mogyorókrém, amikor eszembe jut, hogy tényleg vannak ezek a süteménynevű emberek. Nem Dobos Józsefre gondolok, a dobostorta névadójára, hanem mintha volnának olyanok is, akiknek Dobostorta József a nevük. Például Katia Ricciarelli, akinek a neve egy sienai süteményt is jelent, mandulás keksz, mellé édes vin santót szokás inni. A süteményt állítólag a keresztes háborúból vitte haza egy Ricciardello della Gherardesca nevű páncélos vitéz, szerintem ez körülbelül olyan etimológia, mint Gávavencsellő nevében a folyóparti párbajozók, előbb Gáva lőtt, aztán Vencsel lőtt, gondolom, az utóbbi talált. Aztán ott van Settembrini úr A varázshegyből, akinek a neve szintén sütemény, fügelekvárral töltött tészta, aligha függetlenül attól, hogy a füge szeptemberben érik. Bár, ki tudja. Vezetéknévként mindenesetre gyanúsak, de amint találkozom egy Gesztenyepüré úrral, megnyugszom.