Szerdán Nina Stemme énekel a Müpában, és azt hiszem, vagyis attól félek, mert valami halavány kampányba kezdett a Müpa, jöjjetek, kedves érdeklődők, ez egy nagyon menő énekesnő. Persze, igazuk van, de azért furcsa, hogy ma egy énekesnőt mivel hirdetnek. Nem a hangjával, nem a szerepeivel, nem az általa boldogított operaházakkal vagy karmesterekkel, hanem azzal, hogy ő az egymillió dolláros Birgit Nilsson-díj nyertese.

Lehet, hogy hatni fog, bár azt gondolom, hogy aki tudja, ki volt Birgit Nilsson, az magától is ott lesz a hangversenyen. Ami meg az egymilliót illeti, valamiért nem tetszik, ha a művészet átmegy a másik pályára játszani. Úgy értem, van a művészi érték és van a gazdasági érték, és szerencsés esetben a kettő együttáll, de rengetegszer nem áll együtt, nem a legdrágább szobor a legszebb, nem a legnagyobb énekes keresi a legtöbbet. És ezt valahogy jobb volna tudatosítani magunkban. Néha térdre lehet kényszeríteni a pénz világát, néha nem, Beethoven is jól keresett, ha nem is olyan jól, mint John Williams, de azért száz év múlva nem a Star Wars zenéjét fogják játszani. Legalábbis azt remélem.