Az ember hajlamos megháborodni, pusztán attól, hogy valami jó filmet lát... Nem is a jóság a lényeg benne, hanem hogy olyan film, amit érdemes volt elkészíteni. Bernáth Szilárd a rendező, a film a Larry, és mindjárt azt hinné az ember, hogy tessék, egy politikailag megterhelt mozi, most akkor állást kell foglalni, hogy Vilmányi Benett jó vagy rossz, igaza volt, vagy nem, amikor visszautasította az elfelejtettem, mit.

Nem tudom. Azt viszont eleve tudtam, hogy jó színész, de körülbelül el is felejtem a Larrynél. Mintha nem ezek a kategóriák számítanának, hogy jó vagy rossz, hanem hogy nesze, nézd. Nézz szembe vele. Hogy az ember azt hiszi magáról, hogy egyfelől szociálisan érzékeny, másrészt homo aestheticus, nem szívesen mozdul ki a mozi-színház-hangverseny háromszögből. Menjen Szabolcsba birkát nézni, akinek erre van indíttatása, és ne zavarjuk egymást.

Erre betolják Szabolcsot a moziba, bejönnek a birkák, rendőrök, cigányok, és már attól is bűnösnek érzem magam, hogy az egyik csávón Fort Worth feliratú atlétatrikó van. Nyilván ő soha nem megy Fort Worth-be. Én meg voltam.

És Szandtner Anna szemöldöke! Olyan tetováltnak látszó, ostoba ívű, tintakék valami a szeme fölött, egyáltalán nem túlzás, és mégis csodálja az ember a színésznőt, hogy ezt bevállalta. Hogy így kell látszódnia a világ előtt, miközben mások önerőből és önakaratból így látszanak.

Valószínűleg itt van a lényeg, a birkák és a szemöldök környékén, hogy kapja az ember ezt a színtiszta Borsodot (tudom, az előbb Szabolcsot mondtam, nem is javítom ki, ekkora tirpák vagyok), közben meg nem valami dokumentumérték és birkaszag a film, hanem színészet és forgatókönyv, és az egész filmen végigszaladó szimbólumok. Larry jó pásztorként viszi a bárányt az első jelenetben, de megjelenik majd Tamás pásztor is, a keresztény közösség vezetője. Megváltás, az nincs.   

Inter oves locum praesta.