Nem képzelem, hogy én oldom meg a Mácsai-rejtélyt, de valamire azért rá lehet ébredni a Kiscelli Múzeumban, Mácsai István kiállítását nézve. Azt se tudom, létezik-e ez a Mácsai-rejtély, vagy másokat egyáltalán nem is izgat a probléma, Mácsai Istvánt bedobják a képcsarnokos festő dobozába, évente százat festett, mindenféle csinoska csendéleteket, valamiből élni is kell. De mégis vannak portrék, amik nem illenek a képbe, arcok, amik mögé mindenféle életet képzel az ember, mi lehet velük, élnek-e, holtak-e. Élnek, ő például Gémesi Géza a Zeneakadémiáról, a fiam (mármint az ő fia) barátja. Aztán vannak elég idegesítő korszakok, amelyekben a festmény szinte karikatúrának hat, gondosan kidolgozott festménykarikatúrának, galambfészek a betört fedelű biztosítótábla előtt, vagy ezek a klasszikus idézetek, Velázquez Kiskunfélegyházán, Bruegel a Bajcsyn. Ha jónak látom, hirtelen nem tetszik, ha nem tetszik váratlanul mégis jó lesz. Legalábbis valaki, aki a maga feje után ment az úton, nem azt nézte, hogyan illik festeni, hanem hogy neki mi tetszik.

Az az érdekes a kiállításon, hogy Mácsai fényképeiből és filmjeiből is látni, és nagyon jól fényképezett, pedig csak amatőr szinten érdekelte az egész, vagy használati szinten, mintha jegyzeteket készített volna későbbi festményekhez. Meg persze, ott volt 56-ban, ahol lőttek, ruszkik, akik nem mentek haza, áldozatok átmeneti sírban, emberformák a föld alatt. Nem állította ki a képeit, nem vetítette a filmjeit nyilvánosan, nem kezdett egy párhuzamos karriert, költő és hadvezér, festő és fényképész. És, anélkül, hogy a saját fegyverét akarnám ellene fordítani, most itt látom a megoldást: mintha fényképész szeme lett volna, néhány kép kifejezetten fényképészeti gondolatnak látszik, folyosói rács és az árnyéka, fiatalok a Duna-parton. Hogy áll az a gitár az öltönyös kezében, kétnyakú, akusztikus, de a két nyak nem egy irányba néz. Most ez volna a megoldási javaslatom: Mácsai István túl jól festett ahhoz, hogy fényképész legyen, de fejben, világérzékelésben mégis inkább fotós volt.

Aztán vagy igaz, vagy nem.