A kutya mindig ott van, de soha nem értem, hogy miért. Megnéztem Tóbiás könyvében, a történetben mintha nem volna semmi szerepe, Tóbiás elindul Médiába, szerencséje van, mert pont Rafael arkangyalt fogadta föl vezetőnek, be kell hajtani az adósságot, vagy ez így nem is pontos. Az apja pénzt helyezett el ott, és azt kell visszakérni. Tóbiás tehát elindul, este, amikor fürdik, egy hal majdnem bekapja a lábát, de az angyal azt mondja, kapd el a halat, és tedd el az epéjét, a szívét meg a máját. Mindennek oka van, de ezt nem mondom már tovább.
És a kutya ott van velük. Ennyi a szerepe, egy mondatos, "A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk".
Nyilván Verrocchiót is épp ennyire érdekelte a kutya, kitalálta a kompozíciót, megfestette a főalakokat, aztán a többit végezzék a tanulók. A halat meg az igazoló papírost Tóbiás kezében, és a kutyát. Nem illik mondani, mert nem lehet biztosan tudni, de a kutyát feltehetően Leonardo festette, mégis ő volt a legtehetségesebb növendék a műhelyben, és itt is épp nagyon tehetséges, akárcsak a híres Jézus megkeresztelésén, ahol a szőke angyal volt az ő munkája. Akkor hagyta abba Verrocchio a festést, mondván, hogy egy gyerek is jobb nála.
Itt is jobb a gyerek (ha ugyanaz a gyerek, ha egy másik), de mostanra még a természet is a kezére játszik, az alkalmazott festék úgy fakult az évek során, hogy a kutya szinte átlátszóvá vált, átüt rajta a táj, nézi az ember a szellemkutyát, és azon gondolkodik, hogy talán mégis fontos, hogy ott legyen, hogy elkísérje őket. Vajon miért?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.