Aki szeret angol nyelvű karácsonyi dalokat hallgatni, előbb vagy utóbb beleütközik abba a szóba, hogy yule. Körülbelül ki lehet találni, hogy mit is jelent ez a kifejezés, amit a karácsonyra vagy a karácsonyi időszakra használnak, és elég jól lehet rá rímelni: a yule a geöl (ezt viszont csak sejtem, hogyan kell kimondani) szóból származik, és arra a pogány ünnepre utal, amit még a kereszténység előtt ültek meg a vadak a téli napforduló idején. Van ilyen, a nyelv még emlékszik, az emberek már nem.

Most épp az új karácsonyi lemezemet hallgatom, igyekszem minden évben valamit beszerezni, bár tavaly azt hittem, most már tényleg abbahagyom a halmozást, csak két nap az ünnep, nem érek a végére a cédéknek, de ezt muszáj volt: Louis Wishes You a Cool Yule. Nem régi album, csak kompiláció, gyakorlatilag minden rákerült, amiben a tél vagy a hideg szó előfordul, a klasszikus I’ve Got My Love to Keep Me Warm Ella Fitzgeralddal, meg a Baby It’s Cold Outside Velma Middletonnal, és, persze, a What A Wonderful World is, pedig abban se a tél, se a hideg szó nem fordul elő. A legmeglepőbb az utolsó szám, abban Armstrong csak szaval, Clement Clarke Moore, (a wikipédiát idézem) író, tudós és ingatlanfejlesztő karácsonyi versét mondja el. Tulajdonképpen senki nem tudja, hogy miért tette, 1971-ben, a halála évében mondta szalagra a szöveget, februárban. Valamire készült, de közbejött a július.  A Mikulás meg kicsit eltévedt, de ötven év után csak megérkezett.