Az ökör szeme

Elsőre olyan, mint valami ajándék a műfordítónak. Alaina Urquhart könyvének az a címe, hogy The Butcher and the Wren, lehet sejteni, hogy ez nem a Háború és béke, de miért ne lehetne színvonalasan is borzongatni a hátakat? Ráadásul a két szó angolul szép távolságra van egymástól, a mészáros és a micsoda? Csalacsattogató, ezt a megoldást is fölajánlja a szótár, de alapjában véve az ökörszem. Ami angolul nem függ össze, az magyarul hirtelen titkos kapcsolatra talál, a mészáros az ökörrel és az ökör szemével mégis valóságos kapcsolatban van, ránéz az áldozat a gyilkosára, de menő.

Sajnos menet közben kiderül, hogy a Wren nevet a főhősnő maga választotta önmagának, magyarul meg nem valószínű, hogy valaki bemegy a hivatalba, meg szeretném változtatni a nevemet Kovács Zsuzsannáról Kovács Ökörszemre.

Tényleg elképesztően gyatra szöveget lehet olvasni, egy darabig átkoztam a fordítót, hogy miért ennyire ócskák a mondatai, folyton átüt rajtuk az angol eredeti, de ha nem üt át, akkor is olyasmiket mond, hogy „a tömeg, akik”, meg hogy „hirtelen ötletből választotta őt, és nem is fontolta meg”. Ez van hármasával, minden oldalon. Aztán rájöttem, hogy akár az idő szorította a fordítót, akár nem, arra biztosan nem volt ereje, hogy még egyszer elolvassa, amit írt. Talán nem az ő hibája, hanem Alaina Urquharté.

A könyv csábereje az, hogy a bájos szerző egy kevéssé bájos foglalkozást űzött: boncmester volt, mielőtt íróvá vált volna. Ennek megfelelően első kézből van információja arról, hogy néz ki belülről a hullaház, hogyan kell átvágni a bordákat, meg az ehhez hasonló nyalánkságokról. Csakhogy ettől még nem válik íróvá az ember, a szöveg és a történet erősen közhelyes, az élményanyag a filmekből táplálkozik, amit nem is nagyon titkol az író, folyton olyan fordulatok vannak benne, hogy „úgy nézett hátra, mint Buffalo Bill A bárányok hallgatnakban”. Nem nagy szakmai kihívás ezt lefordítani. Bezzeg újraolvasni! Vagy egyáltalán: elolvasni.