Mehr Licht!

Majdnem sikerült úgy meghallgatnom a Karácsonyi oratóriumot, ahogy hivatalosan kell, minden napra a megfelelő kantátát. Néha kettőt, mert két lemezt váltogattam, a klasszikus Karl Richter vezényelte változatot, meg a Karl Münchinger vezettét. Az utóbbin Peter Pears az Evangélista, elég kemény kiképzés. Cserébe a másikon meg Fritz Wunderlich, nem kell, nem is lehet őt fölfedezni vagy újrafölfedezni, de újra meglepődni lehet rajta, hogy mennyire szép a hangja, mennyire kifejező az éneklése, hányszor van, hogy úgy indulunk el fölfelé, hogy nem, nem létezik, hogy baj nélkül oda is érünk, és simán megvan minden magasság. Nemcsak megvan, de épp olyan szép, mintha nem is volna magasság. Szinte minden Wunderlich lemez legendás, legalábbis a nagyobb szabásúak, A varázsfuvola, ez az oratórium, a Dal a Földről Klempererrel, aminél jobbat valószínűleg még nem készítettek, a Haydn Teremtés, amit már nem tudott befejezni, csak az áriákat énekelte. Több Fritz Wunderlichet az életbe, ami nem is megvalósíthatatlan, hiszen viszonylag sok lemeze készült el, vannak köztük kézenfekvők, operettek és Schubert-dalok, vannak meglepőek, mint a Wozzeck vagy a német nyelvű Traviata. Mindenesetre föl volt fedezve, ami már azért is szép dolog, mert nagyon nehezen indult az élete, az apja öngyilkos lett, amikor ő ötéves volt, aztán egy pékségben dolgozott, állítólag ott vették észre, hogy de szépen is énekel ez a péklegény. Lehet, hogy nem pont így történt, hiszen nem énekszakra jelentkezett a főiskolán, hanem kürtösnek, de ott már tényleg felfedezték. Még harminchat éves sem volt, amikor meghalt, nem kötötte be szorosan a cipőfűzőjét, elbotlott, és leesett a lépcsőn, betört a koponyája.

Igazából nem ezt akartam elmesélni, hanem hogy miért nem sikerült idén sem úgy hallgatni végig a Karácsonyi oratóriumot, ahogy kell, a hat megfelelő napra szétosztva a hat kantátát. A hat megfelelő nap ugyanis, karácsony első, második és harmadik napja, újév, újév utáni első vasárnap és vízkereszt. Csakhogy idén az újév vasárnapra esett, az újév utáni első vasárnap még előttünk van, ugyanakkor vízkereszt meg már mögöttünk, a kantáták sorrendje viszont fordított. Kínomban egyszerre hallgattam meg a két utolsó kantátát, de ha nem lettem tőle jobb ember, akkor majd jövőre.