Két kézre ví

Valaki átküldött egy linket, a YouTube-on nézhető meg, Mesteriskola a sorozat címe, és abban Kadosa Pál tanít. Persze, láttam már régebben, voltaképpen csak egy jelenetet akartam megnézni belőle, amikor az ifjú Kocsis azt mondja Kadosa Pálnak, hogy csókolom, és meg is teszi az irhabundájában, Kadosa meg azt mondja, szervusz, ahogy tényleg a gyerekeknek szokta a tanár bácsi. De hát nem olyan könnyű az ilyen filmektől szabadulni, mert minden pillanata (majdnem minden pillanata) érdekes, szép, megható. És maga Kadosa is, akit gyerekként sokat láttam, mert fogorvos édesanyám betege volt, itt ült a lakásunkban, az egyik fotelben. Nem szeretett várni, ezért elsőként érkezett. Ezt egyébként akkor sem értettem, a rendelés háromkor kezdődött, tehát garantáltan várnia kellett annak, aki fél háromra jött, és mégis.

Nem ez a leglényegesebb elem az életében, bár most nem is olyan könnyű megmondani, hogy mi. A tanítványok, akik közül négy látható többet a filmen, Kocsis, Ránki, Schiff és Kiss Gyula, de Jandó Jenőt is hozzájuk kell számítani. Vagy a művek, amelyek közül nekem csak egy CD-nyi anyag van meg, az mind szép, de lényegében a zeneszerzői életmű el van felejtve, vagy meg sem volt jegyezve, ahhoz ő maga is túl szemérmes ember volt, nem győzködött senkit, hogy tessék már előadni a darabjaimat. Felejtődnek az emberek, és amikor épp belenyugodnék, hogy Kadosa emléktáblája is leesik majd egyszer a Március 15. téren álló ház faláról, eszembe jut, hogy mégis van egy műve, ami talán ismerős sokaknak, amiről nem szokták tudni, hogy Kadosa-szerzemény, viszont régebben sokat énekelték: a Májusköszöntő. Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse.

Hülyeségeket is kell írni, ha az ember maradandót akar alkotni. Kormos Istvánra is a Vackor miatt emlékezünk, nem a Vonszolnak piros delfinekért.