Az egész azzal az ártatlansággal kezdődött, hogy Ránki Dezsőt hallgattam, egy régi vinilről, Debussyt játszik rajta. Még azt is tudom, miért vettem meg annak idején a lemezt. Egy folyóiratban olvastam Hubay Miklós novelláját, Harmodios… és meg kell dögleni, ez volt a címe, és abban volt egy hasonlat: a hó úgy hullik, mint Debussy Mouvement-jában, amikor Ránki Dezső játssza. Kiváló hasonlat pályakezdő sznobok számára, meg is vettem a lemezt, meghallgattam a Mouvement-t, most hagyjuk, hogy ez mozgást jelent, vagy egyszerűen csak tételt, vagy épp ez a lényeg, hogy egyszerre jelenti mindkettőt. A hó esését egyáltalán nem hallottam benne, de ez tényleg mellékes. A lemezt azért, legalábbis a mai pattogást figyelve, meghallgattam néhányszor, eltettem, de el nem felejtettem, csak közben az ember gazdagodik, Kocsis is játszotta a Debussy-repertoárt, Arturo Benedetti-Michelangeli is, Richter is, volt kihez fordulni.  

Ránki azonban negyven (a lemez megjelenésétől számolva negyvenhat) évvel később is élmény, nagy élmény, de közben más is szöget ütött a fejembe. Már fent is okoskodtam kissé a mouvement szó jelentése körül, de Debussyvel folyton így jár az ember, a hivatalos fordítás időnként nem tökéletesen fedi az eredeti címeket. Hogy csak az Images-nál maradjak, a második kötet második száma az, hogy És lenyugszik a Hold a régi templom mögött. Debussy azonban, ha jól értem, azt írja, hogy a templom csak volt, a Hold egy ma már nem létező katedrális mögött nyugszik le. Játszik a nyelvvel, a szavakkal, úgy impresszionista, hogy sokszor magát a képet sem lehet látni, a hold valami nem létezőt világít meg. Ehhez képest meg ott van a Gyermekkuckó, és először csak magamon csodálkoztam, hogy nem jut eszembe, mi is a mű címe franciául. Aztán rájöttem, hogy azért, mert a műnek nincs francia címe. Az az eredeti, hogy Children’s Corner, és az egyes tételeknek is angol címe van. Ez is tréfás, mert valószínűleg elírta Debussy, Jumbo helyett Jimbónak írja a kiselefántot, de az egészet így sem értem. Nemcsak zene, de nyelvlecke is a kislányának? De hát a gyerek még csak három éves volt, egy kicsit korai, nem? Talán mégsem korai, mert volt neki angol nevelőnője, amitől az emberen sötét gyanúk ébredeznek: lehet, hogy Debussy nem is a kislánynak, hanem a nevelőnőnek írta a darabot? Pláne úgy, hogy a harmadik szám a Babaszerenád, eredetileg Serenade for the Doll, a nevelőnőt pedig Dollynak hívták.

Nem tudom, de nekem ez a Debussy gyanús.