Belülről öltözködött

Valamikor gimnáziumban ez volt az egyik slágerem, Der Ludel und der Henzel, így kezdődött. A Music to Entertain the Kings of Hungary című lemezen találtam, hogy az az album miért volt meg otthon, kész rejtély. Vagy talán nem is az, aki a hetvenes években kezdett lemezeket hallgatni, az előbb vagy utóbb belefutott a Camerata Hungarica felvételeibe, vagy Czidra László lemezeibe. A Hungaroton elég hamar belátta, hogy a világot ez érdekli épp, a régi zene, Beethoven Ötödik szimfóniával nekünk nem lehet betörni a piacra. Ebben meg jók voltunk, jó volt Czidra László, akiből nem lehetett nagy blockflöte-csillagot varázsolni, de az a poszt amúgy is be volt töltve Frans Brüggen által. Jók a lemezei mai füllel hallgatva is, pedig nálunk ő volt a kezdet, az első régi hangszeres társulat alapítója, vezetője, arca. Néha megjelentek a tévében, az ifjúság (mármint én) röhögött, hogy esernyővégeket fújnak ezek a nagy, felnőtt emberek, de aztán rájött az esernyővégek és egyéb pikulák szépségére, és mégis menő dolog volt P. Mobil helyett-mellett azt a zenét hallgatni, amit a Jagellók.

Czidra nemcsak gyakorló zenész volt, de tudós is, az ő lemezei mindig gondosan szerkesztettek voltak, igyekezett körüljárni egy-egy témát, úgy értem, megmutatni egy dallam különböző változatait, így énekelték, így meg táncoltak rá. Emellett díszítéseket is írt barokk művekhez, amire a régi zene szigorú hívei nyilván ráncolták a homlokukat, ennek mi értelme van, ha a díszítés nem improvizált, akkor csak a kottalapok számát növeljük. De hát akkoriban nem is lemezre játszottak a művészek, nem hallgatták újra meg újra ugyanazt a díszítést, a kérdést nem annyira könnyű eldönteni. Mindenesetre Czidra díszítései közül volt, amelyik nagy karriert futott, a nagy Jean-Pierre Rampal is játszotta.

A kedvenc történetemet vele kapcsolatban Rolla Jánostól hallottam. Egy téli napon találkoztak az utcán, valami lemezt vagy kottát cseréltek, havazott, Czidra meg egy szál ingben szaladt le az utcára. Laci, meg vagy őrülve, így megfázol. Hülye vagy, én belülről öltözködök. Amivel, gondolom, arra utalt, hogy alkohol segítségével kapcsolja ki a hőérzékelő sejtjeit, de valahogy nekem mindig az jut eszembe, hogy ezek a régi emberek a hangsúlyt tényleg a belső dolgokra helyezték.