Írni se. Mondani se. Vagy úgy jár az ember, mint én, hogy annyian mondták már A sziget szellemeit, nem szabad kihagyni, készülj a legjobbakra, az év, az évtized, a filmtörténet legjobb filmje, tudod, az a manus, aki az Erőszakikat írta-rendezte. Bereményi Géza angol-ír változatban. (Ezt nem mondták.) Ugyanazok a színészek. Megnézed, és más ember leszel.  Egyetlen vágyad marad, hogy szarvasmarha vagy kecske legyél Írország nyugati partjainál. Vagy akár Skócia keleti partjainál. Utoljára a Pulp Fictionnek volt ilyen szájhagyomány útján történt fölvezetése.

A Pulp Fiction azonban annak idején beteljesítette a várakozásokat. A sziget szellemei meg tényleg nagyon jó film, de, nem is tudom… Valamiért nem igazi. Az ember látja, hogy tényleg festői helyekre vonult ki a stáb, valakik már biztosan szervezik a csoportos utazásokat Achill szigetére, most szólok, hogy a kocsma nem lesz ott, azt csak a film kedvéért építették. A színészek nagyszerűek, nekem Colin Farrell arcjátékáról mindig Gáspár Sándor jut az eszembe, de vannak szerencsésebbek, akik inkább Treat Williamsre asszociálnak. Vagy magára Colin Farrellre. Ha valakinek hiányzik az ujja, mindjárt a számítógép jut az eszembe, mennyit dolgoztak rajta, és hogy vajon a szamártetemet miért nem lehetett volna olyan súlyosra megalkotni, hogy ne fél kézzel emelgessék. De milyen fantasztikus kötött pulóverek vannak a filmben, a végén ki is írják, kinek a munkája.

Maradtam magyar marha.

Ha sikerült elég jól savanykodnom, akkor azért azt javaslom, menjen el mindenki a moziba.