Láttam, hogy van új Vitray-film, nem róla, hanem általa, dokumentumportré, vagy hogy hívják a műfajt, Magda a címe. El is kezdtem nézni, valaki egy idősotthonban foglalkozik a lakókkal, szociálisan érzékeny valami, majd megnézem, ha szociálisan érzékeny hangulatba kerülök. Arra első bepillantásra nem jöttem rá, hogy Magda az Nádor Magda. Operaénekes.

Mindenkinek ajánlom, nemcsak annak, aki szociálisan érzékeny, de annak is, aki azt hiszi, őt különleges kedvvel és erővel rugdossa az élet. Majdnem biztos, hogy Nádor Magdát jobban megrugdosta, de hogy érezze is, mennyire fáj, folyton megcsillantotta előtte a reményt, hogy ezzel a hanggal, ilyen adottságokkal a világ várja. Nem mondom el a történetét, de szép, jó, felkavaró. És ez még régi ízléssel elkészített portré, énekelnek is benne, és az áriákat végig lehet hallgatni.

Én is találkoztam Nádor Magdával, először a színpadon. Akkor már túl volt a hangszálain képződött polip eltávolításán, nem volt a régi az éneklése, hallani lehetett, hogy nem zárnak a hangszálak tökéletesen. Miskolcon ő volt a Traviata. Hangszálak ide vagy oda, úgy énekelt, úgy játszott, úgy volt a színpadon, hogy visszamentem megnézni még egyszer. Aztán személyesen is találkoztunk. Békésen turkáltam a lemezboltban a CD-k között, amikor hallottam, hogy valaki mögöttem Nicolai operáját, A windsori víg nőket keresi. Nem volt meg. De a kereső Nádor Magda volt, így aztán nem bírtam ki, mondtam neki, hogy itt lakom, az épület másik oldalán, ha megvárja, lehozom neki az enyémet. Megvárta. Fluth-né szerepét tanulta, Dessauban lesz az előadás, ha gondolom…

Gondoltam. Dessau néhány dologról híres, ott született Mendelssohn filozófus nagypapája, és ott született Kurt Weill is, néhány évig ott működött a Bauhaus. A színház maga nagyon bonyolult eset, amikor felépítették, Dessau mellett volt a repülőgépgyár, és a nácik arra gondoltak, hogy a dolgozóknak szüksége lesz esti szórakozásra, így egy hatalmas épületet húztak föl, ami erősen emlékeztet az Erkel Színházra. A megnyitón ott volt Hitler és Göbbels is. A ma hetvenezres városnak így most 1200 férőhelyes színháza van, ez olyan, mintha Pesten harmincötezer embert kellene esténként becsábítani az Operába. Nem nagyon könnyű feladat.

Sajnos alig emlékszem az előadásra, ez az utazásos operanézéskor gyakran megesik, annyi mindent tapasztal az ember, hogy estére már nincs a csúcson, de, ha jól emlékszem, klasszikus felfogásban ment a darab, Falstaff egy orosz énekes volt, Nádor Magda meg helytállt. Ahogy a filmből kiderül, akkoriban már nem az éneklés izgatta, inkább a hangképzés, és amit erről megtudott, hogy az hogyan adható tovább. De ezt jobb, ha ő meséli el, idemásolom a film nézhetőségét: https://www.youtube.com/watch?v=f39HL4HtqV0